Sok dologról kéne írni, hiszen fontos dolgok történtek az elmúlt időkben. A Fidesz megszerezte ismét a 2/3-ot, ezzel bebizonyítva, hogy a nép most is "csak eledelt kíván", ahogy Petőfi írja (erről majd később születik még bejegyzés). Ábel tesót a Nyíregyházi Egyházmegye püspökévé szentelték (erről nem írok, ez "családi ünnep", görög barátaimmal "házon belül" ünneplek. De azért ide is leírom: Axios!). 

Amiről írok, az az a botrányos eset, ami a Parlament alakuló ülése után történt.

Engem senki nem vádolhat Fidesz-szimpátiával. Tudjátok, hogy veszélyesnek tekintem a kormánypártot, a hazára, az emberekre, Európára és a kereszténységre is. De ami kedden történt, az vérlázító.

Miről is van szó? Az alakuló ülés időpontjára tüntetést hívtak össze. A tüntetők egy része az ülésen vendégként jelenlévő, és éppen távozó református egyházi méltóságokat (Szenn Pétert, a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház püspökét, Huszár Pált, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának világi elnökét, és Gér Andrást, az egyház zsinati tanácsosát) megtámadta: lökdösték, leköpték, gyalázták őket. A végig higgadtan viselkedő rendőrök segítségével jutottak el végül a rájuk váró taxiig.

Ennyi a hír, ami önmagában is felháborító. De vannak olyan részletek a történetben, amikre érdemes odafigyelni:

• Bár a jobboldali sajtó keresztényüldözésnek írja le a támadást, nem erről van szó. Az ottani csőcselék nem tudta, kiket támadott meg. Aki azon a kapun kilépett, az ellenség volt. De ez így elfogadható? Egy idős, és két középkorú férfi távozott, láthatóan nem politikusok. Minden ok nélkül, pusztán, mert ott voltak, gyalázatot érdemelnek? Miféle emberek azok, akik ezt megteszik egy másik, teljesen ártatlan emberrel? És meddig fajult volna? Megverik őket? Meg is lincselik?
• A bal oldali média hangsúlyozza: nem a tüntetők támadtak, hanem egy pár lázító, talán provokátor. Jó volna ezt elhinni, de sajnos nem igaz. Honnan tudom? Nézzétek meg a vérgőzös, gusztustalan kommenteket, amik helyeslik a tettet! Elenyésző azoknak a száma, akik nem értenek egyet a dologgal, és még közülük is sokan megmagyarázzák ("igen, nem volt helyes, ilyet nem szabad csinálni, de érthető volt azért"). És itt már a kemény egyházellenesség is előjön ("ha az Egyház nem politizálna, nem történne ilyen..."), ami végképp baromság, hiszen a támadók nem tudták, kiket támadtak meg.
• A tüntetés szervezői nem határolódtak el a támadástól. Azonnal ki kellett volna jelenteni, hogy vérlázítónak tartják a dolgot, és a felvétellel rohanni a rendőrségre feljelentést tenni.
• A jelen lévő tüntetők közül egy sem volt, aki a megtámadott emberek mellé állt volna.
• Az ellenzéki pártok közül egyedül a Jobbik ítélte el a támadást, és személy szerint Karácsony Gergő (ezt a listát szívesen folytatom, ha azóta más is). A többiek miért nem? elfogadhatónak tartják?

Ezek miatt azt mondom (bár nem örülök neki): a tüntetések ezzel az egy aktussal elvesztették legitimációjukat, tisztaságukat. A Fidesz iránt harag nem terjedhet ki odáig, hogy mindenkit, akinek nem tetszik a képe (vagy hogy jelen volt valahol, felvett valamilyen ruhát, stb.) lámpavasra húzunk. Ez 2006 szintje, amikor mert Gyurcsány "elkúrta", felégették a "hős tüntetők" a belvárost.

De a támadásban egy pozitívum van: a három keresztény rendkívüli, csöndes bátorsága. Ahogy a két fiatalabb közrefogta az idős Huszár Pált, nehogy elessen, nehogy őt érje a köpés, a bántalmazás. Ahogy egymást védve, óvva állták a gyalázatot, vissza sem szólva, követve Mesterüket, aki a bántást "alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját." (Iz, 53, 7). Ahogy azóta sem szidják a támadókat, nem követelnek habzó szájjal megtorlást. Gyakorlati leckét adtak nekünk a kereszténységből.