Ismét érdekes dolgok történtek a közéletben. Olyanok, amik a józan embereknél kiverik a biztosítékot. Ez nem feltétlenül baj. Nem véletlen, hogy nem Teréz anya ment politikusnak. Ma már nincsenek Deákok, Barossok, Klebelsbergek, a mai politikusok elsősorban megélni (pontosabban jól élni) szeretnének, hatalmat akarnak, nem szolgálni. Ismétlem, ez nem baj, az erkölcsiség őre nem a kormány kell legyen.

Mi hát a bajom (már megint)? Gondolom, sejtitek már. Ok, a kormány elkövet egyes mocsokságokat. Ok, sokszor a saját szekerüket (ja, bocsi, biciklijüket) tolják. De mit csinál erre az Egyház? Int, figyelmeztet, tanácsot ad? Nem. Legjobb esetben csöndben marad, rosszabb esetben asszisztál.

Mikre gondolok? És mit kellene tenni? A teljesség igénye nélkül:

1. Menekültek. Írtam már róluk, és tudom, a véleményem nem egyezik sokak véleményével. Legtöbben időzített bombának, potenciális terroristának tekintenek minden menekültet, a csecsemőtől az aggastyánig. Honvédelemnek állítják be a rájuk való vadászatot. Kormányunk is ezt teszi. Lépten-nyomon az illegális, iratok nélkül az országba szökött migránsokról hallunk.

De mi a helyzet azokkal, akik nem akarnak a kerítésen "átlógni"? Akik regisztráltatni szeretnék magukat, hiszen valóban menedéket kérnek? Megmondom. Napokig, hetekig várnak a határon esőben, fagyban, étel és víz nélkül. A civil segítők "csempészik" nekik a kaját és a pokrócot. Állatként bánnak velük gyakran a hivatalnokok, a határőrök (persze kivétel itt is van).

Voltak hírek, amik még a közmédiáig is eljutottak (persze nem sok). Pl. a menekült (persze migránsnak nevezett, hiszen úgy kevesebb részvétet kelt) gyermek, aki a több napi éhezéstől, fagytól életveszélyes állapotba került, és mentőhelikopterrel szállították kórházba (de az már nem hír, túlélte-e a vendégszeretetünket).

Mit kéne tennünk? Ott lenni. Segíteni a civileknek, ételt, meleg ruhát vinni. Szégyen, hogy a katolikus egyház szervezett formában nem vesz részt ebben a munkában. És persze felszólalni az embertelenség ellen, akár alkalmas, akár alkalmatlan.

2. Iskola. Magyarországon mindenki ért a focihoz, az oktatáshoz és a gyerekneveléshez. Mindenhol szidják a gyerekeket, hogy milyen szemtelenek, buták, semmirekellők. és persze a tanárokat is, mert nem nevelik meg őket, és nem tudnak semmit a kölykök. Tehát mindenki látja, hogy baj van.

Ha az indulatokat elvesszük (hiszen tényleg bosszantóak a helyet át nem adó, hangoskodó fiatalok a járműveken), akkor meglátjuk a gyerekek iszonyatos leterheltségét. Hogy 6-7 tanóra után még 2-3 órát tanulni kell, és akkor még nem beszéltünk a szakkörökről, fakultációkról és a nyelvtanulásról. Az iskolában nincs idő ismételni, csak "leadják" az anyagot, megbeszélni, feldolgozni nincs idő. Mégsem tudnak a gyerekek semmit, a tényanyag hamar elillan, és mivel hatalmas mennyiségű lexikális anyag van a fejükbe, így nincs már erejük sem kérdezni, utánanézni ennek-annak. A kreativitásuk, tudásvágyuk legkésőbb 5. osztályos korukban elvész. A tankönyvek használhatatlanok, a tanterv maximalista.

Mit kéne tennünk? Először is felszólalni, minden létező fórumon. Elmondani, hogy ez nem normális.  hogy a gyereknek joga van gyereknek lenni, játszani, kérdezni, álmodozni. Hogy erre időt kell neki adni. Másodsorban pedig nem asszisztálni a diákok túlterheléséhez. Most meg fogtok kövezni: többek között bizony a kötelező hittanra/erkölcstanra gondolok.

Az évek során több száz okos, kedves, érdeklődő gyereknek tartottam hittant. Voltak köztük jó és rossz tanulók, szófogadók és csibészek. Mind önként jöttek, az egyik legfőbb fegyelmezési eszközöm az volt: ha nem tetszik, menj haza! Most kötelezően járnak hittanra. Mennyit ér vajon ez? A XX. század két nagy rettenetét olyan emberek követték el, akik mind tanultak hittant. A nácik, a nyilasok, a bolsevikok, mind-mind kötelező iskolai hitoktatásban részesültek (most mondhatjátok: a Szovjetunióban tuti nem! Ott tényleg nem, bár az úttörőben is folyt "lelki képzés". De Lenin, Sztálin, a forradalmárok bizony mind hittanosok voltak). Ők mindannyian arra példák, hogy nem lesz jobb ember valaki a hitoktatástól. Főleg a kötelező hitoktatástól...

Ez az egész "kötelező hittanos" mizéria arra volt jó, hogy a társadalmat az Egyház ellen fordítsa. Ráadásul a szánkat is befogták vele, hiszen hogyan követelhetjük az oktatási reformokat, ha éppen mi akadályozzuk őket?

4. Nők háttérbe szorítása. Igen, most mondhatjátok: hazabeszélek, hiszen én is nő vagyok. Valahol igazatok van, tényleg érzékenyen érint ez a téma, de talán pont azért, mert nem vagyok érintett. Bár a nővérem mellett van 3 fiútestvérem, mi mindig teljesen egyenrangúak voltunk, ugyanúgy mosogattunk, és ugyanúgy cseréltünk villanykörtét, nem volt "fiú munka" és "lány munka".  A párommal is ez a helyzet, ő sem érzi, hogy neki kéne irányítania, hiszen "csak" egy nő vagyok, és én sem érzem úgy, hogy háttérbe kéne húzódnom mellette. Természetes, hogy elmosogat vagy megfőz, ha van ideje, mint ahogy nekem is természetes, hogy mosok, főzök, vagy a kertben gyomlálok, ha nekem van időm.

De azért, mert én nem vagyok érintett, még látom, hogy mi a tendencia. Vak komondoros képviselők, szexista dumák Tarlóstól, "nőknek nem való a miniszterség, nem bírnák" Orbántól. Női princípium (mi a franc az?). "Tehetsz róla, tehetsz ellene"-kampány. 

Ebbe a sorba illik bele Kósa Lajos mai szövege, aki szerint tök fölösleges a sportban mindenki által köztudottan jelen lévő fizikai és szexuális erőszak kivizsgálására bizottságot felállítani, hiszen a versenysportra más szabályok érvényesek. Ott szabad, ami máshol esetleg nem.

Mit tehetnénk? Hát, itt nehéz okosat mondani, ebben nem túl jó az Egyházunk, sőt! Elsősorban fel kéne fognunk, hogy Isten az embert teremtette saját képére és hasonlatosságára. Nem csak a férfit, a nőt is. Ha ezt felfogtuk, akkor elkezdhetünk lépni: felszólalni a megkülönböztetés ellen, beszélni az emberi méltóságról, az egyenlő bérezés fontosságáról, a nemek közötti egyenlőségről (és nem egyformaságról). De elsősorban ezt valóban el is kell fogadnunk.

Sorolhatnánk még a példákat, a közmunkások jobbágysorba süllyesztését, a Matolcsi-alapítványok lopásait, a haveroknak adott földeket és trafikokat, a stadionépítéseket, a Budai Vár lenyúlását, a Liget tönkretételét... de elég volt most ennyi. Hiszen így is üvölt a fülünkbe Babits verssora: "Vétkesek közt cinkos, aki néma!"