Az elmúlt hetekben ismét fellángolt a vita: legyenek-e nyitva a boltok vasárnap? Pedig a kérdés igazából soha nem ez volt. Inkább így kellene megfogalmazni: kötelező legyen-e a boltokat zárva tartani vasárnap?

Tudjuk: egy éve senkit meg nem kérdezve, a KDNP javaslatára tették kötelezővé a zárva tartást (most ugyanúgy, senkit meg nem kérdezni törölték el a törvényt). A magát kereszténynek valló látszatpárt érvei látszólag tetszetősek voltak: az Úr napja legyen megszentelve, mindenki eljuthasson templomba, pihenhessen a családjával. Ne lehessen munkára kényszeríteni senkit.

Már akkor is sántított ez az érvelés. Száz és száz olyan szakma, hivatás van, aminek képviselői bizony dolgoznak vasárnap. Mivel a demagógiát utálom, ezért kihagyom azokat, amiknél nyilvánvaló a kötelező készenlét, mert életmentők: az egészségügyet, rendőrséget, tűzoltóságot. De ezeken kívül is rengeteg, vasárnap is dolgozó ember van ám! Nézzünk egy pár példát!

• Mint legfontosabbakkal, velük kezdem: gyerekek. Kedves vasárnapi munka ellen érvelők, ugye, nem külditek leckét írni, kötelező olvasmányt olvasni a gyereket vasárnap? Hiszen neki ez a munkája! És ti sem tanultatok, készültetek vizsgára vasárnap, egyetemistaként, vizsgaidőszakban sem?
• Ugye, nem akartok moziba, színházba menni? Mit gondoltok, a jegyszedőnek, a büfésnek hobbi, hogy ott van? A színészeknek sem lenne jobb dolga?
• Tankolni? Ugyan már! A benzinkutasnak is pihennie kell!
• Strand, állatkert, cirkusz? Persze, már tudjátok, hogy bukó.
• Ja, a templomba gyalog is el lehet ám jutni! Ugye nem akarjátok a járművezetőket munkára kényszeríteni?
• Ezek után világos, hogy a vonat, a busz sem jár? Hiszen az ott dolgozóknak is van családjuk!

Szélsőséges példák? Dehogy! Hiszen ezek az emberek hétről hétre munkára vannak kényszerítve. Azaz... és igen, itt van a kutya elásva. Valóban kényszerítve vannak a munkára (a gyereken kívül, akit elzavartok leckét írni)?

Félek, a maradék népszerűségemet is lerombolom, de akkor is leírom: Magyarország nem keresztény ország. A legtöbb embert egyáltalán nem érdekli, hogy szombat van, vasárnap vagy egy ünnepnap. Sőt, általában a keresztényeket sem. Kevés család van, ahol a vasárnap valóban ünnep, általában ekkor van idő liturgia után egy kis takarításra, az apró szerelésekre, fűnyírásra, a gyerek kikérdezésére (már megint ez a fránya munka!). Aki nem keresztény, az annyit érez, hogy nem kell dolgozni menni. Ha van családja, akkor utál hétvégén dolgozni (szombaton is!), mert akkor vannak otthon a többiek. De ha nincs, akkor ez sem szokott gond lenni, örül a bérpótléknak, és a hét közbeni pihenésnek (hiszen egy félórás hivatali ügyintézés miatt nem kell szabit kivegyen. Van ennek haszna!).

Nem baj, sőt, nagyszerű, ha legalább mi, keresztények valóban megszenteljük az Úr napját. De ez a mi dolgunk, nincs jogunk rákényszeríteni senkire.

Hogyan lehetne akkor megoldani, hogy senkit ne kényszeríthessenek munkára? Ha ez a kormánynak valóban annyira fontos, akkor meg kell emelni a vasárnapi bérpótlékot. Miért ne lehetne 200, akár 300%? Higgyétek el, tolongani fognak az önként jelentkezők! A keresztények pedig nyugodtan otthon maradhatnak, senki sem kényszeríti őket semmire.

Valami miatt az egyházak úgy viselkednek, mintha a Horthy-korszakban rekedtek volna. Kiszolgálják a hatalmat, és tartják a markukat. Kapnak is sok mindent: iskolákat, kötelező hit-és erkölcstant, érseki hivatalt, Csodák tornyát... a baj az, hogy ennek ára van. Aki ad, az követelhet is. Elvárhatja, hogy a nyilvánvaló erkölcstelenségek ellen se emeljük fel a szavunkat, hogy "belesimuljunk a vonalakba".

Ebbe a sorba álltunk be a kötelező vasárnapi zárva tartással is. Higgyétek el, aki nem keresztény, az attól nem lesz az, ha nem tud a gyereknek vasárnap cipőt venni! Viszont az ellenérzése megnő, és elsősorban az Egyházat, rosszabb esetben Krisztust fogja szidni érte.

Ma már a keresztények kisebbségben vannak. Ne higgyük, hogy azzal, hogy úgy teszünk, mintha az 1900-as évek elején lennénk, visszajön az a "régi, szép világ" (amitől Isten mentsen!!!). Próbáljunk meg 2016-ban a XXI. századba illően gondolkodni, cselekedni. Tanuljuk meg végre a demokráciát, az igazi szabadságot (azt, amit Krisztus hirdetett).

Szenteljük meg a vasárnapot. Menjünk templomba, és ne dolgozzunk (ja, az asszony főz otthon? Takarít? A mosatlan marad hétfőig, vagy azért elmosogat? Esetleg neki ez a hobbija?). De ne akarjuk a saját akaratunkat rákényszeríteni senkire.

Innentől sem kötelező nyitva tartsanak a boltok, az egész "cirkusz" azért ment, hogy ne legyen kötelező zárva tartaniuk. Tanulnunk kell még a szabadságot és a demokráciát, ha a tiltást találjuk a legjobb megoldásnak.